De mikor a Teremtő el akarta készíteni az asszony testét, látta, hogy nincs több agyag… Törte a fejét és nagy sokára rá is jött, hogyan segítheti ki magát a bajból, hogyan adhat a férfi mellé igazi szépasszonyt.
.
.
Összegyúrta a Hold kerekségét, a kígyó kecsességét, az inda ölelését, a fű remegését, a suháng karcsúságát, a virág illatát,a levelek könnyed táncát, az íz pillantását, a napsugár nyájas ragyogását, a szél iramlását, a felhõ könnyeit, a pihék finomságát,a madár riadozását, a méz édességét, a páva hiúságát, a fecske formaságát, a gyémánt pompázását meg a galamb turbékolását, összekeverte, összegyúrta mindezt, asszonyi alakot formált belõle és megadta neki ezt a sok tulajdonságot, valamennyit. Megelevenedett az asszony, szebb volt, csábítóbb, kívánnivalóbb, mint bármi más a világon.
És a teremtő odaadta az embernek, hogy népesítsék be a földet…
.
Hogyan teremtették az embert? – indonéz mese
Köszönjük neked, fiam, hogy hazajöttél,
Voltaképpen a vízipók a búvárharang feltalálója, ezért elmerülten figyeltem az akvárium előtt ülve, hogyan is csinálja. Először is több hosszú pókhálószálat húzott ki a hínártól az ágakig. Ezek lettek a tartókötelek. Azután, körülbelül a középről kiindulva szabálytalan tojás alakú hálót szőtt, nagyjából olyat, mint a közönséges pókháló, csak sűrűbb, finomabb szövésűt. Ez vagy kétórányi időt vett igénybe. Házának alapjait ily módon szerencsésen lerakva, most már a levegőellátást kellett megoldania. Ezt úgy végezte el, hogy többször feljött a felszínre, a szabad levegőre. Mikor ismét lemerült, teste ezüstösen csillogott a számtalan légbuboréktól. Lefutott ekkor a háló alá, és lábaival dörzsölni kezdte magát, miáltal a buborékok elszabadultak, felemelkedtek, és azonnal megakadtak a hálóban. Miután ötször-hatszor megismételte az eljárást, a háló alatt felgyülemlett apró buborékok egyetlen nagy buborékká álltak össze. Ahogy a pók újabb és újabb levegőt szállított a víz alá, ez a buborék nőttön-nőtt, ereje megemelte, és felpúposította a hálót; míg végül a pók munkáját siker koronázta. A tartókötelekkel lehorgonyozva, a hínár- és ágdarabok között harang alakú, levegővel teli építmény állt. Ez volt most már a pók háza, amelyben kényelmesen eléldegélhetett, mert – ezt már tudtam – a harangban összegyűjtött levegőt a hínárok állandóan friss oxigénnel látják el, a pók által kilélegzett széndioxid meg átszüremlik a ház falán.
– No, ugye, szépséges? – kérdezte Mrs. Kralefsky. – Nem csodálatos? Már két hete van nálam. Ugye, nem hinné? Még csak bimbó sem volt, mikor idekerült. Nem, nem, már teljesen kibomlott. De tudja, olyan beteg volt, nem hittem, hogy megmarad. Aki leszedte, gondatlanul egy csomó őszirózsával kötötte egy csokorba. Végzetes hiba volt! El se tudja képzelni, milyen kegyetlen az egész őszirózsacsalád. Nagyon durva, közönséges virágok, nagyon földhözragadt gondolkodásúak, és csak bajt okoz, aki egy ilyen előkelő virágot, mint a rózsa, közéjük köt. Mire ideért, lekonyult, és annyira elhervadt, hogy észre se vettem az őszirózsák között. Éppen szundikáltam, mikor elkezdték a társalgást. Azt hiszem, főleg a sárgák, azok mindig olyan harciasak. Persze nem értettem, mit beszélnek, de borzalmasan hangzott! Először nem tudtam elképzelni, kihez beszélnek, azt hittem, egymással veszekednek. Felkeltem az ágyból, hogy megnézzem, mi történik, és akkor fedeztem fel szegény rózsát az őszirózsák közé nyomorítva; majdnem halálra gyötörték. Kiszedtem, beraktam egy külön vázába, és adtam neki egy fél aszpirint. A rózsának aszpirint kell adni. A krizantémnak pénzdarabokat, a rózsának aszpirint, a szagos bükkönynek pálinkát, a húsosabb virágoknak, mint például a begóniafélék, egy csöpp citromlevet. Nos, miután kiemeltem az őszirózsák társaságából, és adtam neki egy kis szíverősítőt, gyorsan magához tért, és olyan hálásnak mutatkozik, láthatóan igyekszik minél tovább szép maradni, hogy meghálálja, amit tettem érte. Gyengéden nézett a rózsára, mely izzott az ezüstkehelyben.
