
Megelevenedett az asszony, szebb volt, csábítóbb…


Mi a boldog élet titka? Van-e egyértelmű recept a boldogságra? Ha igen, hol írják fel? Megannyi kérdés, amire a filozófia, szociológia és még ki tudja hány tudományterület keresi a válaszokat. Cikkünkben a pszichológia új eredményét mutatjuk be a témában.

Sonja Lyubomirsky a pozitív pszichológiai irányzat egyik képviselőjeként arra törekszik, hogy szigorúan tudományos alapokon nyugvó kutatásaival találja meg a boldogsághoz vezető utat, vagy – ahogy a címben is utaltunk rá – boldogság-receptet adjon.
Lyubomirsky szerint a boldogságot három tényező határozza meg:
Mindaz, amit örököltünk: 50%
Mindannyiunkban kódolva van egy boldogsági szint, amelyet a szüleinktől örököltünk. Ez a boldogságunk alapszintje, amelyhez még a nagy visszaeséseket és a nagy diadalokat követően is visszatérünk.
A körülmények: 10%
A boldogságszintünk közötti különbségeknek csak tíz százalékát magyarázzák az olyan körülményeink, mint például a gazdagság, szegénység egészség, betegség vagy a házasság. A leggazdagabb amerikaiak, akik éves szinten 10 millió dollárnál is többet keresnek, alig magasabb boldogsági szintről számolnak be, mint saját irodai alkalmazottaik (Diener és mtsai, 1985). Ha el tudjuk fogadni azt, hogy az életkörülményeink nem jelentik a boldogságtitkát, akkor sokkal jobb hatásfokkal kezdhetünk bele saját boldogságunk kiépítésébe.
Szándékos tetteink: 40%
A boldogságunkat meghatározó azon negyven százalék, ami felett hatalmunk van! Ez a negyven százaléknyi tér lehetőséget ad, hogy csökkentsük vagy növeljük a boldogsági szintünket azzal, amit teszünk vagy ahogyan gondolkodunk a mindennapokban.
Lyubomirsky kutatásai kitértek arra is, hogy a legboldogabb emberek miben mások, hogyan élnek a saját negyven százalékukkal. Eredményei szerint a boldog emberek:
Jó tudni, hogy a legboldogabb embereknek is megvannak a maguk feszültségei, válságai, sőt tragédiái. Ilyen körülmények között ők éppen annyira kibillenhetnek az egyensúlyukból, mint bárki más. Az ő fegyverük a megpróbáltatások ellen azonban a tartás és az erő, amelyek segítségével viszont meg tudnak birkózni a kihívásokkal.
Forrás: Sonja Lyubomirski: Hogyan legyünk boldogok? (2008). Ursus libris.

Az előrejutás titka az elindulás.
Agatha Christie
Köszönjük neked, fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.
Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkű hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán, ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, minthogyha dolgom volna.
Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket –
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.
[…]
Csoóri Sándor – Anyám szavai
.

Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.
Walter Anderson
.
Voltaképpen a vízipók a búvárharang feltalálója, ezért elmerülten figyeltem az akvárium előtt ülve, hogyan is csinálja. Először is több hosszú pókhálószálat húzott ki a hínártól az ágakig. Ezek lettek a tartókötelek. Azután, körülbelül a középről kiindulva szabálytalan tojás alakú hálót szőtt, nagyjából olyat, mint a közönséges pókháló, csak sűrűbb, finomabb szövésűt. Ez vagy kétórányi időt vett igénybe. Házának alapjait ily módon szerencsésen lerakva, most már a levegőellátást kellett megoldania. Ezt úgy végezte el, hogy többször feljött a felszínre, a szabad levegőre. Mikor ismét lemerült, teste ezüstösen csillogott a számtalan légbuboréktól. Lefutott ekkor a háló alá, és lábaival dörzsölni kezdte magát, miáltal a buborékok elszabadultak, felemelkedtek, és azonnal megakadtak a hálóban. Miután ötször-hatszor megismételte az eljárást, a háló alatt felgyülemlett apró buborékok egyetlen nagy buborékká álltak össze. Ahogy a pók újabb és újabb levegőt szállított a víz alá, ez a buborék nőttön-nőtt, ereje megemelte, és felpúposította a hálót; míg végül a pók munkáját siker koronázta. A tartókötelekkel lehorgonyozva, a hínár- és ágdarabok között harang alakú, levegővel teli építmény állt. Ez volt most már a pók háza, amelyben kényelmesen eléldegélhetett, mert – ezt már tudtam – a harangban összegyűjtött levegőt a hínárok állandóan friss oxigénnel látják el, a pók által kilélegzett széndioxid meg átszüremlik a ház falán.
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok
A sarokban kis asztalkán, karcsú ezüstvázában egy gyönyörű, bársonyos rózsa állt; oly sötét gránátvörös volt, hogy szinte feketének tetszett. Pompás virág volt, szirmai tökéletesen sodródtak, oly hamvasak, selymesek és makulátlanok, mint a frissen kikelt lepke szárnya.
– No, ugye, szépséges? – kérdezte Mrs. Kralefsky. – Nem csodálatos? Már két hete van nálam. Ugye, nem hinné? Még csak bimbó sem volt, mikor idekerült. Nem, nem, már teljesen kibomlott. De tudja, olyan beteg volt, nem hittem, hogy megmarad. Aki leszedte, gondatlanul egy csomó őszirózsával kötötte egy csokorba. Végzetes hiba volt! El se tudja képzelni, milyen kegyetlen az egész őszirózsacsalád. Nagyon durva, közönséges virágok, nagyon földhözragadt gondolkodásúak, és csak bajt okoz, aki egy ilyen előkelő virágot, mint a rózsa, közéjük köt. Mire ideért, lekonyult, és annyira elhervadt, hogy észre se vettem az őszirózsák között. Éppen szundikáltam, mikor elkezdték a társalgást. Azt hiszem, főleg a sárgák, azok mindig olyan harciasak. Persze nem értettem, mit beszélnek, de borzalmasan hangzott! Először nem tudtam elképzelni, kihez beszélnek, azt hittem, egymással veszekednek. Felkeltem az ágyból, hogy megnézzem, mi történik, és akkor fedeztem fel szegény rózsát az őszirózsák közé nyomorítva; majdnem halálra gyötörték. Kiszedtem, beraktam egy külön vázába, és adtam neki egy fél aszpirint. A rózsának aszpirint kell adni. A krizantémnak pénzdarabokat, a rózsának aszpirint, a szagos bükkönynek pálinkát, a húsosabb virágoknak, mint például a begóniafélék, egy csöpp citromlevet. Nos, miután kiemeltem az őszirózsák társaságából, és adtam neki egy kis szíverősítőt, gyorsan magához tért, és olyan hálásnak mutatkozik, láthatóan igyekszik minél tovább szép maradni, hogy meghálálja, amit tettem érte. Gyengéden nézett a rózsára, mely izzott az ezüstkehelyben.
– Igen, sokat megtanultam a virágokkal kapcsolatban. Éppen olyanok, mint az emberek. Ha sokat rakok együvé, egymás idegeire mennek, és elfonnyadnak. Ha bizonyos fajtákat összekevernek, valami utálatos osztályöntudat fejlődik ki bennük. És persze legfontosabb a víz! Tudja, hogy van, aki azt hiszi, azzal tesz jót, ha naponta cseréli a vizet? Borzasztó! Az ember hallja, hogy a virágok belehalnak az ilyesmibe. Én hetenkint csak egyszer cserélem a vizet, beleteszek egy marék földet, és így szépen gyarapodnak.
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Mindannyiunknak van egy táskája, amit cipelünk egy életen keresztül. Ezt a táskát a gondjaink, örömeink, fájdalmaink súlya nyomja. Tőled függ, csak is tőled, hogy mit pakolsz bele. Töltsd meg örömmel, boldogsággal, szépséggel. Nem mindegy mit viszünk magunkkal egy életen át. Cipelheted a fájdalmadat, mint súlyos köveket, de mond hányszor kell megállnod csak azért, mert nehéz és nem bírod? Read more

Tanulj a múltból! Ne érj úgy életed végére, hogy azt érezd, nem is éltél igazán. Sokan, amikor elérnek arra a pontra, hogy el kell hagyniuk a földi világot, utoljára még meglátják az örömet és szépséget, amely csak azért nem lehetett az övék, mert féltek élni.
Clearwater
.