Szerző: Boldogság

A tánc szférája maga a Boldogság

„Aki szeret táncolni, attól mindig csak egy lépésre van a szerelem.”

Jane Austen

tánc világnapjaÁprilis 29 – A Tánc Világnapja.

1727-ben ezen a napon született Jean Georges Noverre francia balett-táncos, az egyetemes táncművészet megújítója.A világon mindenhol 1983 óta,ezen a napon táncművészeti előadások keretében ünneplik a Tánc Világnapját.

 

Anyám szavai

Csoóri Sándor - Anyám szavaiKöszönjük neked, fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.

Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkű hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán, ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, minthogyha dolgom volna.

Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket –
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.
[…]

Csoóri Sándor – Anyám szavai

.

Ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: 

„Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?”

Ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon - Raja_Ravi_Varma_-_Sankaracharya

A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta:

„Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.”
„De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is” – kérdezte a szent.

A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ. Read more

Találd meg a pandát a hóemberek között!

Egy kis játék: találd meg a pandát az hóemberek között!

Hóemberek és a panda

Ha nem megy akkor görgess lefelé!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Biztos vagy benne, hogy meg akarod nézni a megoldást?

.

.

.

.

.

.

.

.

Ha igen akkor jöjön a segítség.

.

Hóemberek és a panda - megoldás

Ha szeretnél még játszani:

Vízipók a búvárharang feltalálója

Vízipók - KristalypalotaVoltaképpen a vízipók a búvárharang feltalálója, ezért elmerülten figyeltem az akvárium előtt ülve, hogyan is csinálja. Először is több hosszú pókhálószálat húzott ki a hínártól az ágakig. Ezek lettek a tartókötelek. Azután, körülbelül a középről kiindulva szabálytalan tojás alakú hálót szőtt, nagyjából olyat, mint a közönséges pókháló, csak sűrűbb, finomabb szövésűt. Ez vagy kétórányi időt vett igénybe. Házának alapjait ily módon szerencsésen lerakva, most már a levegőellátást kellett megoldania. Ezt úgy végezte el, hogy többször feljött a felszínre, a szabad levegőre. Mikor ismét lemerült, teste ezüstösen csillogott a számtalan légbuboréktól. Lefutott ekkor a háló alá, és lábaival dörzsölni kezdte magát, miáltal a buborékok elszabadultak, felemelkedtek, és azonnal megakadtak a hálóban. Miután ötször-hatszor megismételte az eljárást, a háló alatt felgyülemlett apró buborékok egyetlen nagy buborékká álltak össze. Ahogy a pók újabb és újabb levegőt szállított a víz alá, ez a buborék nőttön-nőtt, ereje megemelte, és felpúposította a hálót; míg végül a pók munkáját siker koronázta. A tartókötelekkel lehorgonyozva, a hínár- és ágdarabok között harang alakú, levegővel teli építmény állt. Ez volt most már a pók háza, amelyben kényelmesen eléldegélhetett, mert – ezt már tudtam – a harangban összegyűjtött levegőt a hínárok állandóan friss oxigénnel látják el, a pók által kilélegzett széndioxid meg átszüremlik a ház falán.

Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok

A virágok éppen olyanok, mint az emberek

A sarokban kis asztalkán, karcsú ezüstvázában egy gyönyörű, bársonyos rózsa állt; oly sötét gránátvörös volt, hogy szinte feketének tetszett. Pompás virág volt, szirmai tökéletesen sodródtak, oly hamvasak, selymesek és makulátlanok, mint a frissen kikelt lepke szárnya.

Bordó bársonyos rózsa– No, ugye, szépséges? – kérdezte Mrs. Kralefsky. – Nem csodálatos? Már két hete van nálam. Ugye, nem hinné? Még csak bimbó sem volt, mikor idekerült. Nem, nem, már teljesen kibomlott. De tudja, olyan beteg volt, nem hittem, hogy megmarad. Aki leszedte, gondatlanul egy csomó őszirózsával kötötte egy csokorba. Végzetes hiba volt! El se tudja képzelni, milyen kegyetlen az egész őszirózsacsalád. Nagyon durva, közönséges virágok, nagyon földhözragadt gondolkodásúak, és csak bajt okoz, aki egy ilyen előkelő virágot, mint a rózsa, közéjük köt. Mire ideért, lekonyult, és annyira elhervadt, hogy észre se vettem az őszirózsák között. Éppen szundikáltam, mikor elkezdték a társalgást. Azt hiszem, főleg a sárgák, azok mindig olyan harciasak. Persze nem értettem, mit beszélnek, de borzalmasan hangzott! Először nem tudtam elképzelni, kihez beszélnek, azt hittem, egymással veszekednek. Felkeltem az ágyból, hogy megnézzem, mi történik, és akkor fedeztem fel szegény rózsát az őszirózsák közé nyomorítva; majdnem halálra gyötörték. Kiszedtem, beraktam egy külön vázába, és adtam neki egy fél aszpirint. A rózsának aszpirint kell adni. A krizantémnak pénzdarabokat, a rózsának aszpirint, a szagos bükkönynek pálinkát, a húsosabb virágoknak, mint például a begóniafélék, egy csöpp citromlevet. Nos, miután kiemeltem az őszirózsák társaságából, és adtam neki egy kis szíverősítőt, gyorsan magához tért, és olyan hálásnak mutatkozik, láthatóan igyekszik minél tovább szép maradni, hogy meghálálja, amit tettem érte. Gyengéden nézett a rózsára, mely izzott az ezüstkehelyben.

– Igen, sokat megtanultam a virágokkal kapcsolatban. Éppen olyanok, mint az emberek. Ha sokat rakok együvé, egymás idegeire mennek, és elfonnyadnak. Ha bizonyos fajtákat összekevernek, valami utálatos osztályöntudat fejlődik ki bennük. És persze legfontosabb a víz! Tudja, hogy van, aki azt hiszi, azzal tesz jót, ha naponta cseréli a vizet? Borzasztó! Az ember hallja, hogy a virágok belehalnak az ilyesmibe. Én hetenkint csak egyszer cserélem a vizet, beleteszek egy marék földet, és így szépen gyarapodnak.

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták