A boldogságot nem csak állapotnak, hanem egy folyamatnak is lehet érteni. Ha egy állapotnak tekintjük, és elérhetőnek tartjuk, akkor ki az aki ezt elérte? (őszintén!) Ebben a megközelítésben a boldogság egy út a céljaink felé. Egy folyamat. Ugyanis nem létezik boldogság, boldog ember, cél-célok nélkül! A célok felé haladva az akadályokat leküzdve lehet boldog az ember.
Nincs célok és akadályok nélküli boldogság! Mindkettő kell hozzá!
A pozitív pszichológia tudományos alapon igyekszik megközelíteni a boldogságot és igyekszik megválaszolni azokat a kérdéseket, hogy mi a boldogság és hogyan lehet elérni.
A filozófusok és a vallások gyakran az életminőség felől közelítik meg a boldogságot, miszerint a boldogság előidézője a jó élet, az anyagi bőség és nem veszik figyelembe az érzelmi vonatkozásokat. Ez lényegében az antik görög filozófusok tanainak átvétele – a görög eudaemonia (εὐδαιμονία) szót, amely az ókori etikai gondolkodás egyik alapfogalma leggyakrabban “boldogság”-ként fordítják.
A boldogságot közgazgasági vonatkozásban is lehet értelmezni, mint a különböző intézkedések sikerességének fokmérője.