A közgazdaságtanban általánosan elterjedt gyakorlat a GDP és a GNP használata a kormányzati intézkedések sikerességének mérésére. Általánosságban elmondható, hogy a gazdagabb nemzetek (magasabb egy főre jutó GDP) boldogabbak, mint a szegények – de a gazdagság növekedésével nem nő egyenes arányban a boldogság. Ennek egyik magyarázata, hogy a boldogság és a vagyon között nem egyenes, hanem logaritmikus kapcsolat áll fenn – a vagyon egy százaléknyi növekedése ugyanolyan mértékű boldogságnövekedést eredményez gazdag és szegény nemzeteknél egyaránt.
A másik megállapítás, hogy a gazdasági (és politikai) szabadság nagyobb mértékben járul hozzá az egyéni boldogsághoz, mint pl. a szociális védőháló megléte, aminek egyik legjobb példái a volt szocialista országok, köztük Magyarország is, ahol kevésbé voltak boldogok az emberek, mint ugyanolyan szegény, de piacgazdasággal rendelkező országok lakói.
Egyes vélemények szerint a boldogságot be kellene építeni a hagyományos közgazdasági mérőszámok közé.
Egyesek szerint a boldogság egyik forrása a munkahelyi siker, amikor a sikeresség, az önmegvalósítás érzését éli át az ember.