Boldogság a Biblia szerint

Bár a Biblia több mint száz úgy nevezett  „boldogmondást” tartalmaz, gyakorlatilag semmit nem mond a „boldogságról” magáról, annál többet boldog emberekről. A Biblia nem egy filozófiai mű, tehát nem adja meg a szó fogalmi meghatározását. Bőven szól azonban arról, kik az Isten szerint boldogok.

Hiánytalanság és hibátlanság?
„Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed.”
„Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette.” (Róma 8:20 Károli)

A világ a tökéletlenség állapotában van
Az édenkerti bűneset miatt a világ a Biblia szerint romlandóság alá van vetve (1 Mózes 3:17-18 MBT), ezért e világi létben a hiánytalanság, a hibátlanság állapota nem érhető el. Például ha a világi oldalról nézzük, ahogy nincs abszolút egészséges, úgy nem lehetséges abszolút boldog ember sem. A mindennapi szóhasználatban a boldogság a gondoktól és bajoktól mentes életet, a hiánytalanság és hibátlanság állapotát jelenti.

Probléma: szeretet = boldogság
Van azonban még egy nagyon súlyos probléma a világ szerinti boldogsággal: mégpedig az, hogy hozzá kapcsolódott a szeretethez. Az emberek gondolkodásában ez úgy mutatkozik meg, hogy „ha szeretnek engem, akkor boldognak érzem magam. Ha szeretek valakit: akkor boldoggá kell tennem őt”.
Ennek 2 veszélyes következménye van:

  1. Ha ugyanis az emberek úgy gondolják, hogy a szeretet egyben boldogságot is jelent, akkor a szeretetről hamis elvárásaik lesznek, amelyek, ha nem teljesülnek, akkor a szeretetet magát kérdőjelezik meg. Egyrészt a társas kapcsolataikban, különösen férj – feleség és szülő – gyermek viszonyban némelyek úgy érezhetik, hogy akkor vannak szeretve, ha boldoggá teszik őket. Az 1Kor. 13 fejezetében olvasható a szeretet bibliai jelentése. Az 5-ös versben az áll, hogy a szeretet„nem keresi a maga hasznát”. A boldogság (ahogy a világban ismert) ezzel szemben egy önző dolog: én akarok boldog lenni, tegyél boldoggá engem! Ha nem érzem, hogy boldog vagyok: akkor te nem is szeretsz engem! Ha szeretnél engem, akkor nem tennéd ezt, vagy amazt! A szeretet azonban – legalábbis az isteni mérce szerinti, ahogy itt a Kor. 13-ban található leírva – nem a maga hasznát keresi, hanem a másik fél érdekeire tekint. A szeretetnek ez az önző szemléletmódja aztán megrontójává válik a házasság Isten által alkotott intézményének is.
  2. A szeretet ilyen formán történő átértelmezése még nagyobb problémát okoz az ember Istennel való kapcsolatában. Ha ugyanis a szeretetnek ezt az önző változatát rávetítjük Istenre, akkor arra gondolhatunk, hogy Istennek boldoggá kellene tennie engem, mégpedig oly módon, hogy úgy alakítsa a körülményeimet, hogy azokban jól érezzem magam anélkül, hogy meg kellene változnom. Természetesen Isten sehol nem ígér ilyenfajta boldogságot.

Az emberek mást értenek egyes fogalmakon
Gyakori tapasztalat, hogy egy kommunikációs folyamatban a megértést az akadályozza meg, hogy a felek mást értenek bizonyos fogalmakon.

Bűn: világ és Isten szerint
A Bibliában azt látjuk, hogy az ember azért követ el bűnt, mert bűnös. Magyarul: a bűnösség megelőzi a bűnt. Oka, nem pedig okozata annak. Tisztázni kell tehát, hogy mit jelent az, hogy valaki bűnös: nem a bűn következménye a bűnösség, hanem a bűnös természet következménye a bűn.

Az Istent szeretőknek minden a javukra van (Róm. 8:28)
Az Úr féltőn szerető Isten, aki büntet – fegyelmez – ha arra van szükség, mindig a mi érdekünkben. A keresztényeknek az a feladata, hogy elmagyarázzák az embereknek, hogy az Isten szerinti szeretet nem egyenlő a világi boldogsággal. Isten ugyanis szeretet ígért az ő benne bízóknak, nem földi értelemben vett boldogságot.

Nézzük meg, mit mond a Biblia
Ahogy már szó volt róla, a Biblia nem határozza meg fogalmi szinten, hogy mi a boldogság, de azt elmondja, hogy kik a boldogok. A biblia szerint az abszolút igazságért Istenhez kell fordulnunk. Ezáltal egy abszolút viszonyítási pontot ad, amihez hozzá lehetne mérni az élet különböző kategóriáit. Nélküle minden csak relatív lesz. Az ember mindent önmagához viszonyít. Éppen ezért minden viszonylagossá vált. Például nincs abszolút jóság, csak jobb és kevésbé jó van.
Isten ellenben nem toleráns: kijelenti, hogy „Én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincs más!”.
Jézus pedig azt mondja, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Ján 14:6)
Isten az abszolút jóság, az abszolút igazság, a tökéletes szentség. Azt is tudjuk, hogy az Isten szeretet.

Isten boldog
Az 1 Timóteus 1:11 és 6:15 szerint Isten boldog. Mivel Isten egy tulajdonsága, jellemvonása sem külső forrásból táplálkozik, ezért elmondhatjuk, hogy Isten önmagától fogva boldog. (Isten boldogsága azonban nem a világi ember boldogsága!)
Jakab 1:17 szerint „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá”, ezért biztosan kijelenthetjük, hogy ahogyan Isten az igazság, a jóság és az élet forrása, úgy a boldogság forrása is Istennél található.

Isten szerinti boldogság: félreértésre adhat okot
A Biblia mind az Ó, mind az Újszövetségben sokszor beszél arról, hogy kik az Isten szerint boldog emberek. Ezeknek a boldogmondásoknak a felületes értelmezése azonban könnyen téves következtetésekre vezethet bennünket. Nem azért, mintha Isten igéje nem volna egyértelmű, hanem a boldogsághoz kapcsolódó mai jelentéstartalom miatt. Ahogy már láttuk, a mai ember számára a boldogság egy szubjektív, az egyén örömigényét kielégítő állapot, míg Isten objektív, tárgyilagos ítéletet mond arról, hogy kik a boldog emberek.

Összefüggés: boldogság – áldás
Egy érdekes összefüggésre lelhetünk, ha összehasonlítunk két verset a Bibliában.
Zsolt. 34:9 „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik.”
Jeremiás 17.7 „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr.”
A Zsoltár 40:5-ben azt olvashatjuk még, hogy „Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát”
Láthatjuk, hogy az áldott és a boldog szavak akár szinonimaként, felcserélve is használhatók. Ha így szemléljük azt, hogy kiket nevez Isten boldognak, akkor azt mondhatjuk, hogy az isteni áldás tesz valakit boldoggá. Kiket áld meg az ÚR? Akik Ő benne bíznak! A Biblia szerint tehát a boldogság az Istennel való kapcsolat rendezettségének következménye. Ez az állapot pedig kegyelemből lehet a miénk, nem cselekedetekből. A boldogság Isten ajándéka, áldása a benne bízó ember számára. Míg az Ószövetségben – különösen a Zsoltárokban és a Példabeszédekben – a boldogság, tehát az áldások az ember hűségének, istenszeretetének a jutalma, addig az Újszövetségben Jézus Krisztus által elnyert üdvösség feletti örömöt jelenti. A hit üdvözít minket, de az üdvösségünk felől való bizonyosság boldoggá tesz minket.

Hegyi beszéd
Ha a bibliai boldogság meghatározásáról beszélünk, akkor megkerülhetetlen Jézus hegyi beszédének az elején található 8 boldogmondás. (Máté 5:3-12)
Az Ószövetségben különösen nagy hangsúly terelődik a mózesi törvény bevezető szakaszára. Ez az ugye, amit úgy ismerünk, hogy a Tízparancsolat. Gyakran hasonlítják össze Jézus tanításait a mózesi törvényekkel. Érdekes lehet azon gondolkodni, hogy vajon mi volt az, amivel Jézus megkezdte a tanításait. Ha Mózes a Tízparancsolattal kezdte meg a Törvény kihirdetését, Jézus vajon mivel kezdte meg a tanításait?
Mt. 5.2: „És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:”
A „megnyitván száját úgy is fordítható, hogy „megszólalt”. Vajon miért ez az ünnepélyes bevezetés? Talán Jézus eddig néma volt? Hiszen természetes, ha Jézus tanítani akart, akkor meg kellett nyitni hozzá a száját. De minek ezt hangsúlyozni? Már korábban is olvashattuk, a 4. fejezetben, hogy Jézus beszélt és tanított a galileai zsinagógákban. Hasonlóképpen, Mózes is közölte már a néppel az Úr üzenetét a Törvény kihirdetése előtt is. Valószínűleg a beszéd jelentőségét, súlyát akarta Máté ezzel a szólással hangsúlyozni. Érdekes párhuzamot jelent, hogy ahogyan Mózes is egy hegyen – a Sínai hegyen – kapta meg a törvényt, úgy Jézus is hegyről kezdte meg a nagy nyilvánosságnak szóló tanításait. A Hegyi beszéd bevezető szakasza tehát tanításának kezdte, hasonlóan, mint a Tízparancsolat Mózes esetében.

A lelki szegények
Nézzük meg csak az első verset, úgy is mint Jézus tanításainak bevezetését.
„Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.”
A „szegények” szó itt szó szerint „koldusszegényt” jelent, nem olyan valakit, akinek kevés javai vannak, hanem olyan embert, akinek szó szerint nincs semmije. Olyan embert, aki teljesen más jóindulatára szorul ahhoz, hogy életben maradjon. A lelki szegények azok, akik felismerték, hogy önerejükből semmit sem tudnak tenni, ami tisztázhatná őket, csak a Szent Lélek erejében bízhatnak. A szegény szó az Ószövetségben gyakran az „Istenben bízó” ember szinonimája, váltó kifejezése.
„Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.” (Zsoltárok 34:7).
Az Istenben bízó az Úrhoz kiáltott, aki segített rajta. Azok az emberek, akik felismerik saját elveszettségüket, reménytelen helyzetüket, és megszűnnek a maguk erejében, saját büszkeségükben bízni és Istenhez fordulnak segítségért, övék, azaz ők részesednek a mennyek országában, nyernek tehát örök életet. Jézus tehát már itt az első mondatában bevezeti a kegyelem általi üdvösség tanítását. Az Isten által ígért boldogság nem olyasmi, amiért küzdeni kell, amiben a körülmények megfelelő alakulása révén részünk lehet, hanem – miként a kegyelem – Isten ajándéka a benne bízó ember számára. A Biblia nem a problémamentességet és az önző vágyak kielégítettségét nevezi boldogságnak, hanem az Istennel való rendezett viszony következményének tekinti azt. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít (Róma 4:8), mert bebocsátást nyert a Paradicsomba.

Összefoglalásul:
Több mint 100 boldogmondást találhatunk a Bibliában. Amikor ezeket olvassuk, ne keressük bennük a földi boldogság receptjét, ugyanis Isten nem azt mondja el bennük, hogyan érezheti magát a jelenben valaki boldognak, hanem az Ő jelenlétéhez, áldásához kapcsolja azt.
Boldogok azok, akik Istent keresik, mert megtalálják.
„Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.”(Példabeszédek 8:17)
„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jeremiás 29:13)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .