A boldogság pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapot, amely a megelégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhet. A boldogságnak, mint a legtöbb alapvető emberi érzelemnek, számos biológiai, pszichológiai, vallási és filozófiai magyarázata, megközelítése létezik, amelyek megkísérlik definiálni magát a boldogságot, illetve iránymutatást adni arra, hogy érhetjük el vagy honnan ered.

A boldogságot nem csak állapotnak, hanem egy folyamatnak is lehet érteni. Ha egy állapotnak tekintjük, és elérhetőnek tartjuk, akkor ki az aki ezt elérte? (őszintén!) Ebben a megközelítésben a boldogság egy út a céljaink felé. Egy folyamat. Ugyanis nem létezik boldogság, boldog ember, cél-célok nélkül! A célok felé haladva az akadályokat leküzdve lehet boldog az ember.

Nincs célok és akadályok nélküli boldogság! Mindkettő kell hozzá!

A pozitív pszichológia tudományos alapon igyekszik megközelíteni a boldogságot és igyekszik megválaszolni azokat a kérdéseket, hogy mi a boldogság és hogyan lehet elérni.

A filozófusok és a vallások gyakran az életminőség felől közelítik meg a boldogságot, miszerint a boldogság előidézője a jó élet, az anyagi bőség és nem veszik figyelembe az érzelmi vonatkozásokat. Ez lényegében az antik görög filozófusok tanainak átvétele – a görög eudaemonia (εὐδαιμονία) szót, amely az ókori etikai gondolkodás egyik alapfogalma leggyakrabban „boldogság”-ként fordítják.

A boldogságot közgazgasági vonatkozásban is lehet értelmezni, mint a különböző intézkedések sikerességének fokmérője.